A Szent György Kápolna Veszprém egyik legősibb szakrális emléke, amely a várnegyed szívében, a székesegyház közvetlen közelében őrzi ezer év hitének lenyomatát. A hagyomány szerint itt tette le szüzességi fogadalmát Szent Imre herceg, így a hely már a középkorban zarándokhellyé vált. A ma látható romok a XIII. században újjáépített kápolnához tartoznak, amely egy korábbi, rotunda-alaprajzú templom helyén állt. A kör alaprajzú szentély és a finoman faragott kőelemek tanúsítják, hogy a kápolna a korai magyar építészet különleges példája volt: kicsiny mérete ellenére liturgikus szerepe szorosan összefonódott a székesegyházzal, sőt, káptalani gyűléseknek is helyet adott. A küszöbön egykor felirat figyelmeztette a híveket – “In limine non sedeto”, azaz „a küszöbre ne üljetek” – mintegy jelképezve a hely szentségének határát. A kápolna a késő középkorban is kiemelt jelentőségű maradt, majd a XVIII. század előtt részben elpusztult, falaira később új épületrészek települtek. A XX. században végzett régészeti feltárások során előkerültek a középkori szentély és a rotunda maradványai, melyeket konzerváltak és védőtetővel láttak el. A legutóbbi helyreállítások során a kápolna ismét szakrális funkciót kap: az építészeti megújítás célja nem pusztán a múlt rekonstrukciója volt, hanem egy új, kortárs liturgikus tér megteremtése, ahol a kőfalak közé zárt történelem újra élő hitélménnyé válhat. A kápolna ma a várnegyed csendes, elmélyülésre hívó pontja, ahol a mélyébe vezető lépcsők mintha a múltba ereszkednének – egyszerre tanúi a magyar kereszténység születésének és az emberi hit örök megújulásának.
Az kápolna vezetett várséta keretében látogatható.
