Íratott 2025 tavaszán, ámde egy barokk nemes hölgy szemén keresztül
Óh, mily különös e világ, melybe a gondviselés vagy tán egy különös égi masina veté lelkemet! Veszprém városának felséges dombján állék meg, hol a szent Mihály tiszteletére emelt Főszékesegyház, s a mellette nyugvó paloták s kertemlékek szinte lélekemelő áhítattal fogadának.
Egy különös idő ez, hol az emberek futva élnek, gondolatban előre szaladnak, s az idő kereke szinte nem is kanyarog, hanem rohan. Ebben a világban különös súlya van mindannak, ami csendes, örök és maradandó. A veszprémi Várnegyed is efféle megújuláson megyen át: tizennyolc műemléki ház emelkedik újra méltóságába, s bár a Vár utca a Piarista gimnáziumtól hétköznaponként csak 17 óra után, valamint hétvégeken egész nap látogatható, az újjáépülő homlokzatok már méltóságteljesen fogadják a szemlélőt, még ha néhol az ember fia-lánya poros fövenyen s kavicsokon lépdel is.
Az első hely, hová lépteim vezettetének, a Biró-Giczey Ház vala – egy hajdanvolt kanonoki hajlék, mely most oly mód csodálatos kiállítótérré lépett elő, hogy még a mi fényes udvari báljaink is elsápadnának mellette. Nem egy terem szegletében, egy interaktív „játékszoba” nyílt meg előttem – s mily különös e fogalom! Minden gomb és képernyő oly élőn beszélt hozzám, mintha maga az idő válna játékszerré. Szabadon válogaték jelenetek között, s mikoron helyes feleletet adék, egy láthatatlan gépezet dicsérő fényt bocsátott reám.
Továbbhaladva a ház legfelső zugába juték, hol régvolt idők földjéből előásott kincsek pihentek. Szemem elidőzött egy csodás épségben fennmaradt agyagkorsón, mely oly teljes egészében állt előttem, mintha tegnap töltötték volna meg vízzel a cselédek. Alább egy stallum nyugodott, melyet díszes faragásai miatt bizonyosan kolostori kezek munkájának gyaníték. A fából készült ülőhelyről úgy tetszék, mintha a fohászok csendje s a gregorián énekek halk visszhangja még mindig körüllebegné.
Ám mi sem ragadá meg szívemet úgy, mint a „Kamrakiállításban” megbúvó kis szobor, e mennyei bájjal faragott „Madonna a kis Jézussal”. Nem arannyal s drágakővel hivalkodó, de alázatban s finomságban annál ragyogóbb. Szemeik találkoztak az enyémmel, s úgy érzém, mintha egy pillanatra magam is anya volnék, ki fiát a világ minden szomorúságától óvni kívánja.
S midőn fáradt lépteim a barokkos kertbe vezettetének, szívem zúgó habjai csendes tükörré szelídülének. A pázsit matematikus rendje, a madárnép égi trilla-éneke, s a metszett lombú bokrok alázatos árnyékvetése úgy ringatá meg lelkem hajóját, mintha angyali karok fonnák körém e földi édenben. Bizonnyal nem emberi kéz, de mennyei bölcsesség rendelé e helyet pihenőül azoknak, kik a világ zaja és rohanása elől nyugalmat s lelki enyhet óhajtanak.
Ez a Veszprém… nem csupán emlékeztet a múltra – játszik velem, mesél, kérdez, s válaszaimban újraírja mindazt, amit egykor érezék.
E világ idegennek tetszik, s mégis… olyan otthonos. Mint egy jól ismert dallam, mely új hangszeren szólal meg, de szívem húrjait ugyanúgy rezgeti meg.
Helyszín: Veszprém Várnegyed – Biró-Giczey Ház
Nyitvatartás:
hétfő: zárva
kedd–péntek: 17:00–19:00
szombat–vasárnap: 10:00–18:00
Vezetett várséták: május 24. szombat 16:00; május 25. vasárnap 14 és 16 órakor
(A Vár utca a Piarista Gimnáziumtól hétköznap 17 óra után, hétvégén egész nap látogatható.)
vetk.hu | 
turizmus@veszpremiersekseg.hu| 
+36 20/560 20 10
A vezetett várséta és a belépés ingyenes, regisztráció nincs.
