Gizella királyné ezeréves udvarában felsejlik a múlt ízeinek titokzatos világa – bár pontos receptjeink nincsenek, a Veszprémi Érseki Pincészet és a Hotel Gizella borvacsorája elhozza azt az élményt, amely a lakomák fényét idézi. Akkoriban a ma ismert klasszikus villát még nem használták, és a leves sem hasonlított a ma megszokott formájára, ez az esemény lehetőséget ad arra, hogy az egykor híres udvari lakomák szellemében ünnepeljük a magyar gasztronómia hagyományait.
A középkori Magyarországon a főétkezés délelőtt 11 órára esett, és sosem maradt el a leves, melyet a hús főzőlevéből, pirított kenyérmorzsával sűrítettek, majd fűszerekkel, mint bors és gyömbér, gazdagítottak. A sűrű, zamatos leves után következtek a húsok és mártások – vagy ahogyan akkor nevezték, „szakok”. Ezeket zsemlemorzsával sűrítették és különleges fűszerekkel, mint a méregdrága sáfrány, tették igazán ínycsiklandóvá. A gazdag házak asztalánál a sáfrány aranyló színe jelezte a vendégnek, hogy nem mindennapi helyen jár – itt a fényűzés és a kifinomultság otthonra talált.
A középkor mesteri szakácsai nemcsak egyszerűen ételeket készítettek, hanem valóságos műalkotásokat is, mint például az aranyozott pávát, amelyet aranyfüsttel vontak be. Az ilyen különlegességeket úgy hitték, hogy nemcsak a szépségükkel, de gyógyító erejükkel is hatással vannak – hiszen ami drága, az biztosan hasznos is. Akkoriban még aranyport is használták gyógyszerekhez, hisz a minél drágább összetevőt, annál hatásosabbnak tartották.
A húsok a magyar konyha szerves részét képezték, és a XIV. századtól kezdődően egyre fontosabb szerepet kaptak a változó éghajlat miatt, ami a növénytermesztés visszaesését hozta magával. Az állattenyésztés előtérbe kerülésével a túlzott húsfogyasztás köszvényt idézett elő – egy népbetegséget, amelyet az akkori királyi lakomák résztvevői sem kerülhettek el. A húsokat gyakran borral főzték, a mártásokat pedig zöldségekből vagy gyümölcsökből készítették, mint például borsó, lencse, meggy vagy szilva, és gazdagon megöntözték borral, hogy még intenzívebbé tegyék az ízeket.
Gizella királyné, Szent István király hitvese, a magyar keresztény királyság első koronás uralkodónője volt, aki jelentős szerepet játszott a nyugati kultúra és vallás terjesztésében. A legenda szerint a Kárpát-medence egyik legrégebbi szőlőtermelő vidéke épp az ő nevéhez fűződik: 1038-ban férjével együtt nyolc szőlőst adományozott a veszprémi apátságnak. Nem csoda, hogy a bor azóta is a magyar konyha meghatározó eleme. István király fiához, Imréhez írt intelmeiben is kiemelte a bor fontosságát, amely – ha mértékkel fogyasztották – az ember értelmét élesítette, és felkészítette a tanulásra.
A Gizella Borvacsora nemcsak a magyar borok és a gasztronómia szerelmeseinek kínál felejthetetlen élményt, hanem egyúttal tisztelgés a történelmi múlt előtt is. Bár a menü nem a középkori lakomák világát idézi, hanem a XXI. század kortárs magyar konyháját képviseli, az ízek és borok harmóniájában mégis fellelhető a múlt öröksége. Az est során a Veszprémi Érseki Pincészet díjnyertes kiváló borai és a gondosan megkomponált fogások révén egy időtlen utazás részeseivé válhatnak a vendégek, akik számára az élmény egyszerre lesz modern és hagyományőrző.
Asztalfoglalás és információ:
info@hotelgizella.hu +3688579490
