A Veszprémi Püspökség, majd Érsekség története messze a régmúltra nyúlik vissza. Korai leírások már a 9. századi történetre is utalnak. Ezeréves története során a várnegyed rengeteg megpróbáltatáson és fejlődésen ment keresztül, melyre büszkék vagyunk. Az alábbi idővonal segítségével Önök is megismerhetik történelmünk legfontosabb, kiemelkedő történéseit, egészen a jelen korig.
A veszprémi vár történetének korai szakaszáról keveset tudunk. A régészeti feltárásokon túl csak néhány – megkérdőjelezhető – feljegyzésből, krónikás adatból indulhatnak ki a történészek. Ilyen többek között az a jelentés, amelyet Salzburg érseke írt II. Adorján pápának, s amelyben feltételezhetően Veszprém jelenik meg. A szöveg szerint Koceljnek, a frankok morva hűbéresének pannoniai tartományában, Ortahu városban az érsek felszentelt egy templomot Szent Mihály tiszteletére. Amennyiben ez a templom azonos a mai Szent Mihály Főszékesegyházzal, és ebből következően Ortahu azonos Veszprémmel, úgy a vár és a város is létezhetett már a honfoglalás előtt – ezt azonban régészeti adatok egyelőre nem támasztják alá.
Koppány vezér Géza fejedelem halála után István uralma ellen tört. A Hartvik püspök által írt legenda szerint Koppány épp Veszprémet ostromolta, ahol a fejedelem és az udvar szokott tartózkodni, amikor István és serege megérkezett a székhely felmentésére. A döntő ütközetre Veszprém mellett – feltételezések szerint Sóly település környezetében – került sor, s Koppány vereségével végződött.
A ravennai húsvéti zsinaton jóváhagyták a magyar egyházszervezési tervet, mely alapján megindult Esztergom érsekségének, illetve Eger, Kalocsa, valamint Veszprém püspökségének szervezése. Veszprém 1001-től vagy 1002-től valószínűleg, de 1009-től már bizonyíthatóan is püspöki székhely. A veszprémi volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye, valamint itt létesült az ország első püspöki székhelye. Ekkoriban a Várhegyen még egymás mellett kapott helyet az egyházi központ, vagyis a püspökség, illetve a világi székhely. Az egyházi központot az „ősi” kerek templom és a hozzá tartozó kőház alkothatta, míg a világi hatalomhoz tartozó épületegyüttes a mai palota helyén állt.
A veszprémvölgyi Szűz Mária görög apácakolostort ekkor alapította Szent István. Egyes feltételezések szerint az apácák Szent Imre herceg bizánci feleségének kíséretében érkezhettek hazánkba. A kolostor ismeretlen keltezésű, görög nyelvű alapítólevele Könyves Kálmán király 1109-es átiratában maradt fenn. A hagyomány szerint itt készült az a miseruha, amelyet István király és Gizella királyné 1031-ben a székesfehérvári királyi bazilikának adományozott, s amely később palásttá alakítva a koronázási ékszeregyüttes része lett.
Benedek veszprémi püspök megalapította a domonkosrendi Szent Katalin-apácazárdát, melynek romjai a veszprémi vár alatt, a Benedek-hegy lábánál lévő kis tér szélén állnak. A maradványokat ma Margit-romnak is nevezik, hiszen IV. Béla király lánya, Margit hercegnő – akit szülei Istennek ajánlottak, amennyiben az ország megmenekül a tatár támadásoktól – 1246 és 1252 között ebben a zárdában nevelkedett.
IV. László király uralkodása idején az egymás ellenében territoriális hatalomra törő főurak küzdelmének egyik epizódja volt a veszprémi püspöki székhely feldúlása. A hatalmas pusztításban odaveszett a székesegyház számos értéke, a káptalani iskola és a levéltár is. Ez utóbbi egyes kutatók szerint a 11. században, mások szerint III. Béla (1172–1196) idejében vagy talán Róbert püspök (1209–1226) korában jött létre. Habár a forrásokban nem fordul elő az egyetem késő középkori megnevezése, az universitas szó, mégis sokan tekintik ezt az intézményt legalább jelképesen a veszprémi egyetem elődjének, s annyi mindenképpen bizonyos, hogy falai között igen magas színvonalú – többek között jogi – képzés folyt.
I. Károly király (1308–1340) adományából a veszprémi püspök örökös (fő)ispáni jogot kap Veszprém vármegyére, ezzel a hívek felett az egyházi mellett világi joghatóságot nyert. A püspök ekkor Ákos István (1311-1322), aki 1312-től haláláig a királyné kancellárja is volt. Az ispánságért cserébe a király megszerezte tőle a Csepel-szigeti tizedet, majd 1318. június 29-én a visegrádi várbirtok számára cserével elnyerte a püspöktől Szentendrét is.
1420 körül Magyarországon tevékenykedett. Volt többek között Zsigmond király tanácsadója, pápai követ, valamint 1412 és 1424 között a veszprémi egyházmegye apostoli adminisztrátora. Az ő észak-olaszországi, Castiglione Olonában található palotájában látható Masolino da Panicale toszkán festő egyik 1433-ban készült képe, melyen a művész a hagyomány szerint Veszprémet örökítette meg. Amennyiben ez igaz, akkor ez a város eddig ismert legkorábbi ábrázolása, tornyokkal – falakkal. A legtöbb kutató azonban óvatosan áll a kérdéshez: a képet inkább idealizált tájábrázolásnak tartják.
1552-ben a török elérte Veszprémet is, és hétnapos ostrom után elfoglalta. Az ostrom alatt a várból kiszökött, áruló katonákat a törökök megölték, majd a várban maradt kanonokok közül négyet meggyilkoltak, hármat pedig fogságba vetettek. A püspök már korábban Sümegre, az életben maradt kanonokok Zalaegerszegre, Sopronba és Pozsonyba, az apácák pedig Körmendre menekültek. A káptalan mint intézmény 1630-ig megszűnt létezni. 1566-ban a várat visszafoglalták, azonban 1593 és 1598 között újra török megszállás alá került. 1684-ig a város többször is gazdát cserélt – kétszáz év alatt tizenhét alkalommal.
A Rákóczi-szabadságharc eseményei sem kerülték el Veszprémet. A veszprémi vár 1704. január 26-án behódolt Rákóczi hadainak. A Forgách Simon által vezetett katonákat a lakosság, a tábornokot pedig Kecskeméti Pál nagyprépost látta vendégül. Néhány hónappal később, május 31-én a császári hadak Heister Sigfrid vezetésével visszafoglalták a várat. A kuruc csapatokat elűzték, Heister pedig megtorlásul a nagyprépostot fogságba vetette, a várost és lakóit kifosztotta, s a székesegyházat is felgyújtatta. Utóbbit 1723-ban barokk stílusban építették újjá.
A veszprémi egyházmegye keleti feléből létrehozzák a székesfehérvári egyházmegyét, valamint az egyházmegye nyugati és a győri egyházmegye délnyugati részéből a szombathelyi egyházmegyét. A veszprémi püspökség egyúttal megkapja a győri egyházmegyétől a pápai esperesi kerületet.
Ferenc József császár és király Veszprémbe látogatott. Ennek apropója Európa akkor legkorszerűbb, frissen átadott katonai gyakorlóterének megtekintése volt. Az uralkodó korábban – 1852-ben és 1857-ben – is tett néhány órás látogatást a városban, de 1908-ban három napra érkezett a hajmáskéri hadgyakorlatra Ferenc Ferdinánd (1863–1914) trónörökös kíséretében. Ittlétük alatt az érseki palotában laktak, melynek lépcsőházában bronz emléktábla őrzi a nagy esemény emlékét.
Szent István király halálának 900 éves évfordulójára készülve restaurálták a Gizella Kápolnát és a Várkutat, valamint feltárták a görög apácák veszprémvölgyi és a domonkosok zárdájának vár alatti romjait. Ekkor építettek a vár északi végén reprezentatív kilátót, ahol elhelyezték Szent István és Boldog Gizella királyné kőszobrát, illetve a székesegyház északi oldalán Szent Imre herceg bronzszobrát.
A második világháborús front átvonulása, illetve a püspökség területén folyó harcok súlyos következményekkel jártak mind a hívek, mind az egyház életére A II. világháború alatt a koronaőrség a koronázási jelvényeket és a Szent Jobbot Ausztria felé menekítette. Az út során 1944 november 5. és 8. között a koronaékszereket és a szent ereklyét Veszprémben őrizték. Később továbbszállították a Salzburg melletti Mattsee-be, ahol egy kettéfűrészelt benzineshordóban elásták a tó partján. 1945-ben a Szent Jobb visszatért Magyarországra, ám a Szent Korona kalandos sors után csak 1978-ban került ismét hazánkba.
A háború utáni években, a kommunista diktatúra kiépülésével elindult az egyházi intézményrendszer felszámolása, az iskolák és az egyházi vagyon államosítása. 11956-ig az egyházmegye 30 papja szenvedett börtönbüntetést, illetve internálást. 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, és államosították az egyházi kezelésben álló szociális intézményeket, egy évvel később bezárták a Kisszemináriumot, majd a rákövetkező évben a Nagyszemináriumot is. A püspöki hivatal munkáját az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottjai révén felügyelet alá helyezték.
Az 1980-as években az országos politikában enyhülés mutatkozott, majd 1990-től megindult az államosított ingatlanok visszaszerzése és az egyházi épületek visszaadása. 1993-ban II. János Pál pápa Veszprémet érsekség rangjára emelte. Rendelete értelmében ekkor Veszprém hagyomány szerinti 100. püspöke, Szendi József lett a főegyházmegye első érseke.
Megújul a veszprémi várnegyed. 18 műemléki épület megújítása folyik párhuzamosan. A munkálatok, melyek az épületek mellett a kerteket is érintik, 2025 nyarán zárulnak, ám a várnegyed látványosságainak egy része már korábban is látogatható lesz.