A várnegyed egyik legszebb, leglátványosabb pontján, a Főszékesegyház, a Szent István-templom, az Érseki Palota és a Biró-Giczey Ház által körülölelt téren a 18. század közepéig szűk kis utcák, azokban pedig apró házak sorakoztak. Padányi Biró Márton püspök volt az, aki – hogy a teret szabaddá tegye – lebontatta a 17. századi épületeket, s azok helyén felállíttatta a Szentháromság-szobrot, a hazai barokk egyik tipikus emlékét.
A Szentháromság-szobrok Közép-Európa történelmi városainak ismerős látványosságai. Pusztító járványok elmúltával állították hálából Istennek, ezért pestisoszlopnak is nevezik ezeket, emellett az egyiptomi obeliszkek és a római diadaloszlopok mintájára emelt győzelmi jelképek. A veszprémi emlék felállítását közvetlenül nem előzte meg pestisjárvány, ezért feltételezhető, hogy a megalkotásának szellemi hátterét elsősorban a püspök által kedvelt Szentháromság-kultusz jelentette, s csak másodsorban a pestis elleni fogadalom.
A 15 méter magas kompozíció építése 1749-ben kezdődött, s bár 1750 májusában, Szentháromság vasárnapján fel is szentelték, ekkor még nem volt teljesen kész, a munkálatok 1752-ig folytatódtak. A szobormű a háromság szimbólumaként homorúan íves, lesarkított háromszög alaprajzú, kétszintes volutás (csigavonalú elem) alépítményből áll, amelyeket gazdagon tagozott párkányok fejeznek be. Az alépítményből emelkedik ki a háromoldalú, sarkain lemetszett, felfelé keskenyedő obeliszk, amelynek gazdagon faragott oszlopfőjét a felhőtrónuson ülő, aranyozott vörösréz kereszttel, dicsfénnyel, galambbal és jogarral díszített Szentháromság-csoport koronázza. A felhőtrónt még két szárnyas angyalfej is díszíti. A domborművek és az alapépítmények szobrai szenteket ábrázolnak, de helyet kapott rajta Padányi Biró Márton címere és az alapításra vonatkozó felirat is.
Érdekes észrevétele volt az 1974-es restaurálás résztvevőinek a szobrok zavaró, egymást takaró elhelyezése. Elképzelhető, hogy egy 1780-as és egy 1831-es felújítás során a szobrokat átrendezték. Így például a három monumentális szobor eredeti helye nem az építmény volutáin lehetett, mivel így aránytalanná válik a mű, s a nagyobb alakok takarják a mögöttük egy tengelyben elhelyezett kisebbeket. Feltételezhető, hogy az alsó volutákon nem álltak szobrok, hogy szabadon láthatók legyenek a mécsest tartó kis puttók, hanem ehelyett a korláton vagy akár külön posztamenseken kaptak helyet.
