Assisi Szent Ferenc halálának nyolcszázadik évfordulója különös felfedezésre hív a veszprémi Várhegyen.
1225-ben, az Assisi melletti San Damianóban egy súlyosan beteg férfi a nap ragyogásáról szerzett éneket. Szembetegsége miatt ekkor már alig látott. Assisi Szent Ferenc mégis olyan elevenen idézte meg a napot, a szelet és a vizet, hogy énekét nyolc évszázaddal később is olvassuk.
Ekkor született a Naphimnusz első része, amelyet Ferenc később további versszakokkal egészített ki. A teremtményeket testvéreinek nevezte, és rajtuk keresztül dicsérte Istent. A szöveg nyelve is figyelemre méltó: umbriai népnyelven íródott, a kibontakozó olasz irodalom egyik korai emlékeként. A nap, a hold és a csillagok a mindennapi beszédhez közeli szavakkal kaptak helyet benne.
Ferenc 1226. október 3-án halt meg. Halálának nyolcszázadik évfordulója idén szombatra esik.
Örökségéhez Veszprémben is közel kerülhetünk. A ferencesek 1681-ben költöztek mai várbeli helyükre. A jelenleg felújítás miatt nem látogatható Szent István Templom és a hozzá kapcsolódó rendház annak a közösségnek az emlékét őrzi, amely egy assisi posztókereskedő fiának követőiből nőtt ki.
Aztán adjunk néhány percet a Várhegy apró részleteinek is. Egy levél erezetének a Biró–Giczey Ház kertjében. A szélnek, amely végigsimít az arcunkon, és megmozdítja a lombokat, a fénynek, amely egy régi kőpadon lejt táncot.
A Fény és áhítat vezetett vársétán az érseki palota termeiben és a Gizella Kápolnában folytathatjuk a felfedezést.
