Amiens városkapujában egy ruhátlan szegény ember kért segítséget a téli hidegben. Márton, a fiatal katona, kardjával kettévágta a köpenyét: egyik felét odaadta, a másikat magára terítette. A legendából ismert mozdulat emlékét egy olyan szó is őrzi, amelyet Veszprémben nap mint nap kimondunk.
A történetet Sulpicius Severus, Márton kortársa jegyezte le. Beszámolójában egy szokatlan részlet is fennmaradt: a járókelők közül néhányan kinevették a megcsonkított öltözékű katonát. Mások saját mulasztásukkal szembesültek, hiszen többjük volt, mégsem segítettek. A következő éjszaka Mártonnak álmában Krisztus jelent meg, vállán a szegénynek adott köpenydarabbal.
A november 11-én ünnepelt szent története évszázadokon át tovább élt. Egy Mártonnak tulajdonított köpenyt ereklyeként tiszteltek; ennek emlékét őrzi a középkori latin capella szó. Az elnevezés a palástról annak őrzési helyére is átterjedt, majd más kisebb istentiszteleti terek megnevezésévé vált.
Innen származik a magyar kápolna is. Ugyanehhez tartozik a francia chapelle és a német Kapelle. Egy ruhadarab neve így épületekben talált új otthonra.
A veszprémi Gizella Kápolnában a nyelv emlékezete mellé a középkor képei társulnak. A 13. század első felében épült palotakápolna falain ma is láthatók az apostolokat ábrázoló freskók fennmaradt részletei. Érdemes megállni előttük: ezekre az alakokra már akkor is felnéztek, amikor a környező várnegyed egészen más képet mutatott.
A kápolnát a novemberben meghirdetett Zseblámpás felfedezés az Érseki Palotában vezetett vársétán is felkereshetjük. A palota termeit és a középkori emlékhelyet bemutató program dokumentumfilm-vetítéssel egészül ki. A meghirdetett napokon 16 órakor indul a Biró–Giczey-házból, a Vár utca 31. szám alól.
Egy ilyen séta során a falak mellett néha a szavakat is érdemes szemügyre venni. A „kápolna” mélyén például máig ott rejtőzik egy téli találkozás és egy megosztott köpeny emléke.
