Zöldes bőr, fémfonalas hímzés, magas sarok. Egy fiatal lány viseletének részletei, amelyek közel négyszáz évet vészeltek át a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház alatt. Az altemplom egyik sírjából előkerült magas sarkú papucs mellett csipkével díszített selyemruha is fennmaradt. A finom anyagok rangos családra utalnak. De ki lehetett a viselőjük?
A régészek számára a koporsók is tartogattak nyomokat. Két korábban feltárt koporsófedlapon csillagfejű rézszegecsekből kirakott felirat segített azonosítani Babócsay Ferenc egykori veszprémi várkapitány családtagjainak nyughelyét. Hegyi Dóra ásatásvezető régész feltételezése szerint a később feltárt, ugyanebből a korszakból származó sírokban is a család tagjai nyugodhattak. A lány kilétét azonban ez még nem bizonyítja.
A magas saroknak ekkor már kalandos múltja volt. Nyugat-Ázsiában lovagláshoz használtak sarkas lábbelit: a sarok segített megtartani a lábat a kengyelben. Európában a 16. és a 17. század fordulóján jelent meg ez a megoldás, és a férfidivatban is helyet kapott. A 17. század közepére a női cipők és a férficipők sarka már eltérő formát öltött: a férficipőké jellemzően tömzsibb, a női cipőké karcsúbb lett.
A veszprémi darab különlegességét a fennmaradása adja. Magyarországon kevés ruhadarab és lábbeli őrződött meg a 16–17. századból. A restaurált papucson még a hímzés részletei is kivehetők.
November első napjaiban különös súlyt kapnak az ilyen személyes emlékek. Idén november 1-jén, vasárnap mindenszenteket ünnepeljük: a katolikus egyház valamennyi üdvözült szentre emlékezik. Másnap, halottak napján az elhunytakért imádkozunk.
A papucs jelenleg nincs kiállítva, de számos egyéb érdekes leletet felfedezhető a Biró-Giczey Házban található régészeti kiállításban. Felfedezésének helyszínét, a főszékesegyház altemplomát azonban az Ezer év útja – A küszöb titka vezetett vársétán is megismerhetjük. Az október 31-ig mindennap 16 órakor induló őszi nyomkeresés a Szent György Kápolnához is elvezet.
