Rohanó világban élünk – sokszor hangzik fel keserédes sóhaj kíséretében ez a frázis, melyet egyszerűen csak elfogadunk, mintha egy maratoni futás egyetlen célja az lenne, hogy egyszer majd megálljunk. Megállni hol? Hogyan? Mikor? Miért fontos visszatalálni magunkhoz és lerázni a mindennapok hordalékát?
Tulajdonképpen bárhol és bármikor megállhatunk, de ha lehetőség adódik, keressünk fel egy parkot, egy csendes lugast, hisz az ember ösztönösen vonzódik a kertekhez, természetes nyugtatóként hat ránk.
Jól jöhet egy szép gondolat, amit, mint egy puha takarót magunkra tudunk húzni:
Amikor Isten megteremtette az embert, akkor egy kertben helyezte el – talán nem véletlenül. A kert az ünneplés, az öröm, a bőség, a találkozás helye. A hely, ahol megtapasztaljuk azt a harmóniát, amire mindig vágyunk. Noha nem a paradicsomban vagyunk, Veszprém mégis szerencsés város, mert rengeteg szebbnél szebb zöld felülettel rendelkezik, és érdemes a város zajától mentes helyeket felkeresni, és a belváros legközelebbi kertjei a várban vannak.
Fotók: Nagy Lajos
