Az Érseki Palota és Nagypréposti Ház között elhelyezkedő, a mai terepszintnél mélyebben fekvő, kisméretű, egyhajós, kétszintes – Európában is ritkaságszámba menően kialakított – gótikus kápolna. Architektúrája itáliai-bizánci stílusú kifestése egykorú lehet az építéssel. A XIII. század második felében épült, és vélhetőleg egyidős a székesegyház XIII. században épült gótikus részével, valamint a Szent György Kápolna korabeli újjáépítésével. Szakrális funkciója az újkorban részben megszűnt, így a XVIII. század első felében az alsó szintet már bortárolásra használták. 1938-ban ugyan restaurálták, de eközben a barokk berendezést és átfestéseket eltávolították, a szentélyablakot beszűkítették, és kialakult a ma is látható formája. Az 1980-as évek végén Kralovánszky Alán vezetésével elkezdték a régészeti feltárásokat, a tényleges helyreállításig azonban 1990-ig várni kellett.
Az épületben még munkálatok zajlanak, jelenleg nem látogatható.
