A veszprémi Szentháromság téren könnyű elsétálni a Várkút mellett. A kőből épített kútház alatt azonban olyan mélység nyílik, amelyet odafentről nehéz elképzelni: a régészek 2002-ben 40,8 méteren érték el az alját.
A feltárás közben különös leletek kerültek elő. Faalkatrészek, kerámiák, üvegtöredékek és egy 17 méter hosszú, kézzel kovácsolt lánc mellett a felső rétegekben mintegy 250 kilogramm pénzérmét találtak. Évtizedeken át ennyi „szerencsepénzt” dobáltak a látogatók a mélybe.
A kúthoz természetesen legenda is tartozott. A történetek szerint titkos járat vezetett belőle kifelé a várból. A régészeti kutatás azonban ilyen alagutat nem talált.
A valódi történet talán még érdekesebb.
A vizet lentről kellett feljuttatni
Amikor a 18. században felépült a mai Érseki Palota, a vizet nem a Várkútból nyerték. A Várhegy alatt fakadó Úrkút vizét kellett körülbelül negyven méterrel magasabbra emelni.
1766-ban Koller Ignác püspök Tumler György veszprémi molnármestert bízta meg a feladattal. Tumler azonban a munka befejezése előtt meghalt, így a vízemelő rendszer elkészítése a mindössze tizennyolc éves fiára, Henrikre maradt.
A malom vízikereke három szivattyút hajtott, amelyek ólomvezetéken keresztül nyomták fel a vizet a Várhegyre. 1767-ben a rendszer már működött. A maga korában ez rendkívüli mérnöki teljesítménynek számított, és több mint egy évszázadon át szolgálta a vár vízellátását.
A Fény és áhítat vezetett vársétán az Érseki Palota nemcsak megmutatja magát, hanem érthetővé is válik. A freskók, a dísztermek és a szalonsor mögött kirajzolódik egy rezidencia hétköznapi világa is: hogyan éltek benne, miként szolgálta lakóit, és milyen tudás kellett ahhoz, hogy valóban élhető legyen. Ma természetesnek vesszük, hogy megnyitunk egy csapot. A 18. században azonban már az is mérnöki bravúrnak számított, hogy a vizet feljuttassák idáig. A Várnegyed talán éppen ettől izgalmas: a legnagyobb történetek a látható felszín mögött arra várnak, hogy felfedezzük.
A víznek ráadásul ezen a helyen más jelentése is van.
A keresztény hagyományban az élet, a megtisztulás és az újjászületés egyik legősibb jelképe. A keresztség vizében az új élet képe jelenik meg, az „élő víz” pedig a Szentlélek ajándékára utal.
Talán ezért is érdemes néhány másodpercre megállni a Szentháromság téren. A Várhegy történetéből ugyanis sok minden látható, de a legérdekesebb részek közül néhányhoz kicsit mélyebbre kell nézni.
