Szent Mihály nyomában a veszprémi Várnegyedben
A város fölé magasodó veszprémi Várhegyen könnyű megfeledkezni az időről. A barokk palota, a templomok és a több évszázados épületek azonban jóval régebbi történetet őriznek annál, mint amit első pillantásra látunk. Háborúk, átépítések, püspökök és királynék évszázadai során sok minden megváltozott, valami azonban meglepően állandó maradt: Szent Mihály neve.
Egy név az államalapítás korából
Mihály neve a héber Mikaél névből ered, jelentése: „Ki olyan, mint Isten?” A keresztény hagyományban nem egyszerűen egy angyal a sok közül. A Jelenések könyvében ő vezeti az égi seregeket a sárkány ellen, később pedig az Egyház oltalmazójaként, a gonosz fölött aratott győzelem alakjaként vált Európa-szerte ismertté. Ezért jelenik meg a művészetben gyakran fegyverrel, legyőzött sárkánnyal vagy démonnal a lába alatt.
Aligha lehetett véletlen, hogy a kereszténnyé váló Magyar Királyság egyik legkorábbi egyházi központjának temploma éppen az ő nevét viselte.
De ki építette a székesegyházat?
A veszprémi hagyomány erősen őrzi Boldog Gizella királyné szerepét, mely szerint a főszékesegyház építését Gizella kezdte meg alapjaitól a 11. század első felében. De éppen az teszi a Várnegyedet igazán érdekessé, hogy története nem egyetlen korszakhoz kötődik, hanem évszázadokon át folyamatosan alakult.
Ez az egyik oka annak, hogy a Várnegyed bizonyos helyszínei egészen mást mutatnak egy szakavatott vezetővel. A 16 órakor induló Ezer év útja vezetett várséta a Szent Mihály Főszékesegyházon és az altemplomon keresztül a Szent György Kápolnáig követi ezt a történeti ívet. Nem pusztán egymás után sorakozó műemlékeket kapcsol össze: néhány száz méteren belül Magyarország kereszténységének legkorábbi évszázadai kerülnek egymás mellé.
Mit keres egy harcos angyal egy székesegyház fölött?
Mai szemmel Szent Mihály harcias ábrázolása szokatlannak tűnhet egy templomban. A középkori ember számára azonban a sárkány, a kard és a mérleg nem dekoráció volt. Egy egész világmagyarázat sűrűsödött beléjük.
A sárkány a legyőzendő rosszat, a fegyver a védelmet, a mérleg a felelősséget idézte fel. Mihály így egyszerre kötődött a veszélyhez és a biztonsághoz, az élethez és a halálhoz. Nem véletlen, hogy tisztelete különösen erősen gyökeret vert a középkori Európában, és olyan monumentális szent helyek kapcsolódtak hozzá, mint az itáliai Monte Gargano vagy a normandiai Mont-Saint-Michel. Ünnepe a nyugati kereszténységben szeptember 29-ére került; ezen a napon Mihály, Gábor és Rafael főangyalokat együtt ünnepli a katolikus egyház.
Veszprém történetében azonban Szent Mihály nem csupán szeptember végén bukkan fel. Neve ott van a város egyik legfontosabb középkori forrásában, a székesegyház titulusában és a Várhegy több mint ezeréves egyházi folytonosságában.
Ezer év egyetlen épület esetében szinte felfoghatatlan időtáv, de a vezetett várséták ehhez adnak kulcsot: segítenek észrevenni azokat a részleteket, amelyek mellett könnyű volna elsétálni.
Szent Mihály történetét ugyanis Veszprémben az egész Várhegy őrzi.
