A velencei Szent Márk-bazilikában a város vezetőjének helye különös előnnyel járhatott: tisztábban hallhatta az éneket, mint a távolabb állók. Évszázadokkal később kutatók azt is megvizsgálták, min múlhatott ez.
Számítógépes modelljükben a kórust egyetlen méterrel hátrébb helyezték a karzaton. A változás meglepő volt: a dózséhez addig közvetlenül eljutó hang már csak visszaverődések után érkezett meg, és veszített tisztaságából. Egy méter is számított abban, hogyan szólalt meg ugyanaz a dallam.
A reneszánsz Velence mesterei a távolsággal is komponáltak. Különálló énekescsoportok felelgettek egymásnak, így a zenei párbeszédet térben is követni lehetett. A templomot megtöltő emberek pedig maguk is alakították az élményt. A kutatások szerint az ünnepi falikárpitok és a közönség hangelnyelő hatása mérsékelhette a hosszan zengő visszaverődéseket, érthetőbbé téve az összefonódó szólamokat.
Az együtt éneklők képe már közel kétezer éve megjelent egy keresztény levélben. Az október 17-én ünnepelt Antiochiai Szent Ignác a közösséget összehangolt húrokhoz és kórushoz hasonlította: a szeretetben megélt egységet a muzsika nyelvén tette érzékletessé.
A velencei zene mestereinek művei október 16-án, pénteken 19:30-kor Veszprémben szólalnak meg. Az Érseki Palota dísztermében a Cantica Aeterna és a Bacchus Consort A Serenissima hangjai című koncertjén többek között Monteverdi, Marini és Cavalli művei csendülnek fel.
Velencéből nemcsak a zene jutott el Veszprémbe. A palotát és a Gizella Kápolnát a Fény és áhítat vezetett vársétán is felfedezhetjük – és közben egy különleges velencei tükörre is rátalálhatunk.
