A veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház altemplomában különös társaság veszi körül egy 18. századi püspök sírját. Bagoly, koponya, homokóra, lakat és kialvó fáklya. Mit keresnek ezek a jelképek egy főpap nyughelyén?
A több mint 260 éves barokk síremléken Padányi Biró Márton püspök életnagyságú alakja nyugszik, főpapi öltözetben, fején püspöksüveggel. Körülötte nőalakok ülnek, kezükben szokatlan tárgyakkal. Egyikük baglyot tart, de a különös madár jelenléte korántsem véletlen.
A baglyot az európai hagyományban a halállal is összekapcsolták. A barokk síremléken az elmúlásra figyelmeztet, akárcsak a lepergett homokóra, a koponya, a lezárt lakat és a lefelé fordított fáklya. Mindegyik ugyanarról beszél, más-más jelképpel: az ember földi élete véges.
Memento mori, vagyis emlékezz a halálra. A barokk művészet gyakran idézte fel ezt a gondolatot, de a veszprémi síremlék egy másik, kevésbé nyilvánvaló üzenetet is hordoz.
Érdemes megfigyelni a szoboralakok arcát. Többen lehunyt szemmel ülnek, mintha álomba merültek volna. A keresztény hitben a halál és az alvás párhuzama a feltámadás reményét is kifejezi.
Padányi Biró Márton püspök több mint kétszáz templom és kápolna építését, illetve megújítását támogatta. A bagoly és a többi rejtélyes jelkép személyesen is felfedezhető a Szent Mihály Főszékesegyház altemplomában, az Ezer év útja vezetett vársétán, amely a Várnegyed több évszázados történetén vezeti végig a látogatókat.
