A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár a 20. század vége óta két korábban önálló levéltárat, a Veszprémi Püspöki Levéltárat and the Veszprémi Székeskáptalan Levéltárát foglalja magába.

Az egyházmegye alapításától kezdve már valószínűleg őriztek okleveleket Veszprémben. A keresztény magyar királyság már a megalapítástól fogva gondot fordított jogainak írásban való rögzítésére és az iratok megőrzésére, az egyház pedig az írásbeliség elterjesztésében különösen fontos szerepet betöltő intézmény volt. A levéltár egyik legkorábbi kincse Guden vitéz 1079-ben kelt végrendelete.

A veszprémi székesegyház a középkorban többször valamilyen pusztítás vagy tűzvész áldozata lett, ezért az ott elhelyezett dokumentumok is sokszor sérültek vagy elpusztultak.

A székesegyházat Hornig Károly püspöksége idején (1888–1917) átépítették és a levéltárat is elköltöztették – több költözés után a rendszerváltás után az akkor még püspöki palotában helyezték el.

Kezdetben a levéltáros tisztséget a püspöki aula új munkatársai, frissen felszentelt, fiatal papok látták el, amely hivatali karrierjük első állomása volt. A 20. század elejétől a szakmai szempontok is előtérbe kerültek a hivatal betöltésénél, és az őket követő főállású, szakirányú egyetemi végzettségű levéltárosok kinevezése a rendszerváltás után új lendületet adott az intézmény működésének.

Az Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár nyilvános magánlevéltárként a hatályos jogszabályok alapján és az egyházi előírások betartásával kutatható.

Intézményileg 2021 óta egyesítve működik az érseki levéltárral Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár néven.